Dueonline.hu

Egy nap alatt lehetsz hírolvasó, vágó, operatőr, színész vagy szinkronszínész és címlaptervező, ráadásul teljesen ingyen abban az intézményben, amely jövőre nyithatja meg kapuit. Az EU több országában nagy sikerrel működnek ilyen központok, a jó példa pedig ragadós.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kezdeményezésének célja, hogy létrejöjjön egy olyan hely, ahol testközelből ismerheted meg a média „kulisszatitkait” anélkül, hogy száraz előadásokat kellene végighallgatnod. A projekthez csatlakoztak hazánk legnagyobb média- és hírközlési cégei (kereskedelmi televíziók, hírportálok, mobil- és telekommunikációs szolgáltatók) is.

Érted azt, amit látsz?

Amikor a suliban ülsz médiaórán és nézel egy filmtörténeti klasszikust, okkal merülhet fel benned a gondolat, hogy oké, hogy megtanultad, mi az a kistotál, meg a nagytotál, de hát nem csak filmekből áll a média! Van tévé, újság, rádió, internet, mindezek már mobilon is… ezekkel nem kellene foglalkozni?

A kérdés annyira jogos, hogy már készül az ország első valódi, médiaértést segítő, interaktív „laborja”, fúrnak-faragnak a munkások a Hűvösvölgyi út 95. szám alatt álló épületben. Itt végre nem csak elképzelheted, hanem meg is valósíthatod magát a gyártási folyamatot is, legyen szó újságról, tévéről – sőt, még a netet is biztonságosabban tudod majd használni egy itt töltött nap után!

Te is jöhetsz!

A célcsoport az általános iskolák harmadik osztályától a középiskolák második osztályáig terjed. Egyszerre 50 diák látogathatja meg az intézetet, ahol különböző feladatokat kell majd megoldaniuk. Persze nem kell megijedni, nem egyből a mélyvízbe löknek, előtte már a suliban „kezelésbe vesznek” a felkészítő tanárok. A már elsajátított ismereteket, illetve külön erre az alkalomra előre megoldott feladatokat itt mind átültethetitek a gyakorlatba – mindezt a legmodernebb kütyükkel megtámogatva, szóval nagyon jó bulinak ígérkezik. A látogatás a kisebbeknek 6, a nagyobbaknak 8 órát vesz majd igénybe, úgyhogy akár osztálykirándulásnak is felfogható, csak táblagépekkel és kamerákkal fűszerezve.

Az interaktív médiaértés-oktató központban úgynevezett konduktorok fognak felügyelni. A feladatok megoldásához előképzettséget a tanórán szerezhetsz, a helyszínen pedig bizonyíthatod, hogy mit sikerült elsajátítanod az órán. Bizonyos feladatokat még azzal lehet színesíteni, hogy már az iskolában készítetek valamilyen produktumot – ez lehet hanganyag, videofelvétel, egy előre megírt jelenet – a lényeg, hogy a helyszínen ezt fel tudjátok használni. Természetesen ez nem kritérium, hiszen rengeteg iskolában nincs megfelelő felszerelés ilyen feladatok kivitelezéséhez – és nem akadály, a központ ettől még látogatható.

Miért jó ez neked?

A tévécsatornák között bármikor válthatsz, azt nézel a neten, amit akarsz, mégis minek neked akkor erre időt pazarolni? A válasz egyszerű – Shakespeare szavaival élve: színház az egész világ. Az, amit a tévében mutatnak neked, nem biztos, hogy valóban olyan, mint ahogy azt a műsor készítői ábrázolják. Vegyünk például egy zenei fesztivált, ahová kivonul a helyi tévé, mert azt hallották, hogy gond van a higiéniával. Tízből hét vécé rendben van, három viszont tényleg durva. Ha a három durvára koncentrál a szerkesztő, a vége az lesz, hogy a nézők az egész fesztivált úgy fogják megítélni, mint egy pénzért látogatható pöcegödröt, ami mellett szól a zene. Meg kell tanulni szelektálni az információkat, összehasonlítani, értelmezni, hogy ne tudjanak az orrodnál fogva vezetni. Ezért fontos, hogy ne csak nézd, hallgasd, olvasd a médiumokat, hanem azt is tudd, mi hogyan, és miért készül.

„Ugyan már, engem nem lehet átverni!”

Hidd el, hogy nem lehetsz elég óvatos. A televízió „ferdítéseit” még csak-csak kiszúrod, azonban az internet már komolyabb fegyverzetet igényel. Mindenki hallott már arról, hogy a neten nem vagyunk biztonságban. Persze ez így elég ködösen hangzik, onnan nehéz elrabolni bárkit is, és nem nyúlkálnak a táskánkba – adatot lopni viszont sokkal egyszerűbb. Ebben benne van az is, hogy például bankkártyaadatokat, jelszavakat nem írunk le e-mailben vagy cseten, és főleg nem adjuk meg idegeneknek.

Az sem kevésbé fontos, hogy a közösségi oldalakon mit osztasz meg magadról. Rengetegen fittyet hánynak az olyan beállításokra, amelyek például a fotók védelmére vonatkoznak. Elég csak egy vicces kedvű felhasználó (vagy egy haragosod), aki hozzáfér a profilodhoz, lementi a képedet, és nagyon jó esetben csak egy bajuszt rajzol rá. Rosszabb esetben feltölti egy másik oldalra, ahol – kiindulva a magyar kommentálók jólneveltségéből – három perc alatt úgy rommá gyaláznak, hogy hátralévő életedben a pszichológus lesz a legjobb barátod. Biztos te is találkoztál már olyan weblapokkal, ahol szinte minden második fotót valamilyen közösségi oldalról másolnak át, és tesznek ezzel százakat nevetségessé. Ezután pedig a fotó bejárja a hálót, újra meg újra megosztják a különböző oldalakon, soha nem lehet már eltüntetni. Talán emlékeztek arra a lányra, akinek a privát képeit a csalódott exbarátja tette ki a netre a szakításuk után… Az NMHH egyébként az ilyen kellemetlen esetekben is tud segíteni. Erre hozták létre az Internet Hotline szolgáltatást (www.internethotline.hu), ahol például bejelentheted, azt is, ha a fotóddal valaki visszaélt. A hotline-osok mindent megtesznek azért, hogy a fényképed lekerüljön azokról az oldalakról, ahol nem szeretted volna, hogy megjelenjenek.

A H95 és az új médiakultúra támogatói: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Index, Invitel, Magyar Telekom, Microsoft, Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, Origo Zrt., RTL Klub, Telenor, TV2, UPC, Vodafone

(A cikk megjelenését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatta)