Dueonline.hu

Az internet a bűnözés melegágyává vált. Manapság egy kellően gyakorlott és rosszindulatú informatikus nagyobb kárt tud okozni, mint egy kisebb hadsereg – de ehhez kell a mi lazaságunk is, szóval érdemes odafigyelni arra, hogy mekkora „digitális lábnyomot” hagyunk magunk után.

A háborítatlan magánélethez való jogunk (angolul „privacy”) tulajdonképpen az ahhoz való jogunk, hogy ne zaklassanak sem a valós életben, sem a világhálón. Joggal tekinthetjük ezt a modern adatvédelem egyik alaptételének – mondta el lapunknak Mátrai Gábor, az NMHH hírközlési elnökhelyettese.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) 2008 óta foglalkozik kifejezetten az internetes bűncselekményekkel. Az elmúlt három év statisztikái szomorú képet mutatnak – folyamatosan emelkedik a netes támadások, adatlopások, azokkal való visszaélések száma.

Mi is az a cyberbűnözés?

Ennél a résznél kicsit szárazak leszünk, de essünk túl rajta: a Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint (számítógépes) rendszer elleni támadások, internetes csalások, adathalászat, szerzői joggal kapcsolatos bűncselekmények, egyéb feltörések, zaklatások, bankkártyás visszaélések és pedofília tartozik ebbe a kategóriába. A Symantec (vírusvédelmi, internetbiztonsági és kémprogramok elleni megoldásokat kínáló cég – a szerk.) készített egy tanulmányt, mely szerint 2011-ben 81%-kal megnőtt az internetes bűnelkövetések száma 2010-hez képest. Mi a célpont ilyenkor? Legtöbbször a közösségi oldalak (Facebook, Twitter) feltörése, bankkártyás adatlopások, de sajnos a mobilon történő fenyegetések aránya is növekvőben van. Mátrai Gábor elmondta: a közösségi oldalak ereje a megszólításban, aktivizálásban rejlik, a szociális és üzleti kapcsolatainkat nagyon mélyen átszövi. A Norton szerint tavaly 900 000 felnőtt esett áldozatául valamilyen bűncselekménynek (felhasználói fiókok feltörése, jelszavak lopása, bankkártyaadatok megszerzése, és ezekkel való visszaélés) a neten – és ezek csak a felnőttek!

Nincs bankkártyám, csak egy átlagos diák vagyok…

De több mint valószínű, hogy van Facebook-profilod. Az vajon mennyire védett? Ki láthatja az adataidat, fotóidat, bejegyzéseidet? Az információ hatalom! Nézzünk egy egyszerű példát: szüleiddel külföldre mentek, mondjuk síelni az Alpokba. Két nappal előtte már be vagy zsongva, és rommá posztolod a faladat, hogy mennyire borzasztóan király lesz a fekete pályán csapatni. Az indulás napján még gyorsan kiírod, hogy senki se keressen, mert egy hétig távol leszel, majd mikor megérkezel, becsekkolsz a hotel címén és esetleg mellékelsz egy fotót, amin húsz karátos vigyorral szorítod a lécet. És tuti, hogy ugyanekkora vigyor van annak a betörőnek az arcán is, aki nagyjából ezzel egy időben jutott be az üres lakásotokba. Mert tudta, hogy nem lesztek otthon, és azt is, hogy meddig. Mire hazaérsz, addigra csak az üres falak maradtak.

De elég, ha csak bejelentkezve felejted a Facebook-fiókodat, és valaki odaül, gyorsan lementi a levelezésedet, aztán lesz nemulass, ha valakiről csúnyát írtál, és heccből elküldi neki. A profil feltörése ugyan bűncselekmény, azonban mindig figyelembe veszik a körülményeket. Ha heccből felnyomtátok egy haverotok oldalát, aztán a nevében kitettétek, hogy „szeretem a nutellás parizert”, akkor még nem kerültök bíróság elé, azonban ha valami durvább dolgot műveltek (becsületsértés stb.), annak már viselni kell a következményeit.

Hogyan védhetem meg magam?

Minden oldalnak megvannak a maga biztonsági beállításai. Ezeket nézd át, győződj meg róla, hogy posztjaid, fotóid csak azok számára érhetőek el, akik szeretnéd, hogy értesüljenek róla. Ne tegyél fel magadról olyan képet, amin egy buliban épp a legnagyobb őrültséget csinálod, mert ami a netre felkerül, nem igazán tűnik el onnan soha, egy kattintás és valaki már le is mentette rólad a fotót – pár évvel később pedig elég gáz lehet, ha előkerül, amint épp az egy lélegzetre történő sörivás világrekordját készülsz megdönteni.

Az én adataim ugyan kinek kellenének?

A kérdés jogos, azonban egy picit belegondolva a válasz is egyszerű, nézzük a bankkártyás példát! Tételezzük fel, hogy rendelkezel valamilyen fiataloknak létrehozott számlával. A hackerek egyik nagy „kedvence”, hogy létrehoznak egy olyan oldalt, ami pontosan úgy néz ki, mint a bank honlapja. Kapsz egy e-mailt, amit a bank nevében küldenek, hogy valamilyen ügyet intézz el, pár kattintás az egész. A linkre kattintva a bűnözők által kreált oldalra jutsz, de ez neked nem tűnik fel, hiszen a megszólalásig hasonlít a bank honlapjára. A trükk annyi, hogy a beírt adataidat (számlaszám, jelszó) ők rögzítik, te meg értetlenül kattintgatsz, hogy miért nem utal/fizet/módosít semmit a program, az elkövetők pedig eközben már kopaszthatják is a számládat. Mátrai Gábor figyelmeztet: nem biztos, hogy azonnal megtörténik a bűncselekmény, lehet, hogy hetek, vagy akár hónapok telnek el, amíg a megszerzett adatokat valaki használja. Ne felejtsd el: a bankok SOHA nem küldenek e-mailt, főleg olyat nem, amiben az adataidat kérik, vagy belépésre, fiókod megerősítésére szólítanak fel!

Mit tegyek, ha megtörtént a baj?

Ha rájöttél, hogy valaki visszaélt az adataiddal, akkor azt a dolog súlyosságától függően a rendőrségnek, vagy az NMHH-nak kell jelezned. A rendőrségnél a BRFK számítógépes bűnözéssel foglalkozó alosztályához kell fordulnod, az NMHH-nak pedig egy direkt ezzel a céllal elindított Internet Hotline nevű szolgáltatása lehet segítségedre. A http://internethotline.hu/ oldalon nemcsak az adataiddal vagy a fotóiddal való visszaéléseket jelentheted be, hanem az egyéb káros tartalmakat is. Ugyanitt hasznos tudnivalókat találsz a biztonságos internethasználatról, hogy elkerüld a kellemetlen helyzeteket a digitális univerzumban való barangoláskor, illetve rengeteg érdekes cikket is elolvashatsz, többek között az internetes függőségről, de akár arról is, hogy milyen hatással van a YouTube az életünkre. Különböző játékokkal játszhatsz, netes kvízben bizonyíthatod felkészültségedet stb. Érdemes és ajánlott kipróbálni!

(A cikk megjelenését a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatta)