Dueonline.hu

Az egész még 2000-ben kezdődött, azóta elvégeztem egy kommunikáció szakot, dolgoztam millió helyen, de a DUE valahogy mindig megmaradt. Már sokadszorra vezethetek csoportot, és kezdem azt érezni, hogy ezt tényleg nem lehet megunni.

A táborokban eltöltött idő alatt lényegében felnőttem, legalábbis mindenki ezt mondja. A tábor azonban tábor marad - most annyival könnyebb, hogy a számtalan vizsgaidőszak megtanított arra, hogyan kell könnyedén nem aludni, a számtalan lapzárta pedig arra, hogyan kell könnyedén leadni időben egy anyagot. De még így is hullafáradtan érek haza minden évben, és még így is két hónapon keresztül azt gondolom, hogy bárcsak visszamehetnék. Utána meg elkezdem várni a következő tábort.

Magamról nagyon röviden annyit: szeretem a zárójeles közbeékeléseket, a Balatont, a rádiózást és az írást, a basszusgitáromat és az össze-vissza mászkálást. Legfőbb elvem az, hogy semmibe sem szabad belehalni, de rosszat nem szabad az asztalra rakni. Egyébként pedig mindig ébren vagyok, hajnali négy és hét között pörgök a legjobban, és sosem, sosem pánikolok. Mert már Douglas Adams is megmondta: ne ess kétségbe, és mindig tudd, hol a törölköződ.

A táborban találkozunk.